Utolsó London-napok - visszatekintve

Hazaérteeem!!! Jó itthon. Még kialakulóban hogy hogyan is tovább, de a barátokkal nagyonjó! Közben megjártuk Európa délnyugati felét, nagyon sok szépet jót láttunk! Kalandos volt, köszönet a fiuknak mindenért, a szervezésért, és hogy összekapartak amikor néha szétszortam magam.. Nade mielőtt ennyire előreszaladnánk, lássuk hogy is volt az esős Anglia:
A barbecue party egész jól sikerült, bevásároltunk egy naaagy halom kaját töb mint 80 fontért vvv, de a vendégek visszadták szerencsére. Hazatoltuk egy tescos kocsiban. Kis városnézés, és délután haza. Eléggé izgultam mi lesz, a stressz kicsit fura énemet hozta elő, mikor leordítottam Oliékat hogy ne szövegelj, hámozd azt a krumplit! Aztán lassan összegyültek az emberek, főleg magyarok, a Brigi-féle társaságból 3an, két Attila és Viktor, Ádiék műszakis barátja is eljött, Zsolesz, Orsi és 3 lengyel az ő részéről. És Luke is később :))

Ami a legkomolyabb, hogy kedvenc munkahelyemről egy ember képviseltette magát, nem más mint a FŐNÖKÖM!! hozta két csemetéjét is, eléggé legyökerezett a lábam az ajtóban mikor megláttam őket. Nem maradtak túl sokáig, de feloldódott a hangulat, beszélgettünk mindenféléről hehhe még most is olyan vicces :) A csoportképen - még nincs itt mindenki- a kisfia nyuszit mutat, külön ajánlom figyelmetekbe az arcát amit vág hozzá :))

Következő nap Greenwich Docklands (Orsi kedvenc helye) Tower Bridge és - végeee- London Eye volt soros, sok sok igazi London-élet, park és város régi és új egymás mellett valami igazán utánozhatatlan és megmagyarázhatatlan harmóniában amitől úgy megszerettem ezt a várost. Csak az az örökös fránya rossz idő ne lenne! Bár ez tartja az embereket az íróasztal mellett a munkájuknál, és tartja azon a szinten az országot ahol van, azt hiszem.
Az utolsó pár nap pakolással és meglepően városnézéssel telt, esténként finom Guinnesst szopogatva lehetőleg valahol a Sohoban.

Utolsó nap estéjén Luke elhívott egy igazi angol házibuliba hogy mint utolsó találkozás. Utolsó vonattal robogtam kifelé egy olyan helyre ahol nincs semmilyen éjszakai közlekedés. Az állomáson csak black cab-ek álltak, hát gondoltam most rászánom a kétszeres árat, úgyse megyek messzire, hát nagybátran bemondtam a címet. Mindösszesen 8 fontból meg is úsztem és ültem végre igazi angol taxiban (bent is van CCTV..) mint kiderül a buli házibuli, sok addigra már egész fellazult 30on felüli angollal, akik még mindig 20nak képzelik magukat. Nagyon viccesen éreztem magam, ha épp nem akadt beszélgetőpartnerem álldigáltam valamelyik sarokban a magamnak készített mohitót szürcsölgetve és csak kacarásztam a helyzeten. Mindenki nyilván tolt valamit, a tükör hiányzott a fürdőszobábol, viccesen táncikáltak vagy kinn beszélgettek az erkélyen. Én voltam az egyetlen nemangol!! És messze a legfiatalabb! Nagyon kedvesen kérdezgettek és szóbaálltak velem, főleg a kissé illuminált fiuk.
Nem is lehetett volna jobb az utolsó este! Taxi haza 4 körül már nagyon elálmiztam, és egyből zuhany, pakolás vége, és irány a reptér!
Sok kaját ott kellett hagynom, Ádiék néztek mikor még a reptéren toltam be a BBQ partyról maradt utolso megégett sausage-t merthogy milyen kár lenne kidobni. Nem örültem hoggy ott kell hagyni az új barátokat, Orsit, a kicsi drága lila szobámat, de inkább koncentráltam az újra, az elöttünk álló utazásra, a majd itthon rám váró kihívásokra.
Folyt köv.