holiday esőben

Oli és Ádi Hétfő este megérkezett! Előbb is jöttek, nagynehezen összeszedtem őket a Victoriánál, jót ettünk, ittunk angolos sölrt, kaptak külön háromszor akkora szobát mint az enyém, mert nincs most lakótársam, csak a plumber, de ő is ritkán. Másnap annyira be voltam sózva h már 8kor kivertem őket az ágyból, metünk várostnézni. Ma csak 2re értünk be. Töltök föl fotókat hamarosan!

Valahogy nem működnek a dolgok úgy ahogy szeretném, folyamatosan esik, alig látunk valamit egy nap, bénázok a közlekedéssel, nemtom. Most elmentek Sikágó musicalt nézni, Orsit is elvitték. Én hazajöttem (mintegy másfél óra alatt) h bevásároljak, ugyanis holnap

Kati búcsuztató BBQ party!!!
És be kellene vásárolnom kaját. Meghívtam minden itteni ismerőst aki itthon van (a legkedvesebbek elutaznak) és minden munkatársam.
A következőek a problémák:
1. alig küldtek visszajelzést, így fogalmam sincs hány emberre számítsak
2. nincs még grillező alkalmatosság..
3. valószínűleg esni fog
4. nem nyirtam le a füvet, mert esett és már sötétedett.

Eshetőségek:
a. 5en leszünk
b.20an és nemtom micsináljak velük
c.konyhaparty lesz belőle
d.nem illenek össze az emberek, ki érezze rosszul magát?
ezek kombinációban értendőek

eső és kajálás, erről szól a Londoni kiruccanás :)
vettem kétpár cipit ma, csinosak, nyáriak! És nagyon olcsók


Nyarat,tengert, barátnőket, munkát-kenyeret

utsó munkás hét

Elkezdődött.. Ugye nemsokára mész?? Örülsz?! Dejó neked! Szomorú vagy? Visszajönnél? És hasonló kérdések-hozzáfűzések. Engem meg nyom a tavaszi fáradtság, ma este 7 óta a gép előtt ülök, és nyomkodom. A munkával együtt ez több mint 12 óra!! Mondjuk haladtam azért valamennyit a dolgaimban. Előző két éjszaka alig aludtam, így párszor leesik a fejem munka közben. Előfordul :) Nincs kedvem főzni, ez már a vég??? Barátnőkkel olykor hatalmas e-mail csaták folynak, mivel ezért (copy-paste) vagy azért (diplomaírás) mindenki sokat ül gép előtt, így bizonyos időközönként van hogy 5-10 percenként érkeznek a mindenki be-CC-zett leveleké a legkülönbözőbb sziporkákkal. Nem meglepően a fiúk körül folyik a legtöbb beszélgetés... Sokszor hangosan felnevetek munka közben mikor olvasom. Tervezgetem a dolog könyvvé formálását, egy fejezet lesz egy subject. A kedvenceim: Meghívó Dobrek Klára előadására - Rohadtul nem hívlak meg Titeket Dobrev Klára előadására, have a nice day, v hááááj greetingfrom japa. A legkülönbözőbb témában indul el a körmail, és kanyarog minden irányban azután, hála a gmail összecsomagoló funkciójának, könnyen követhető.
Kicsit nemtom mit kezdjek magammal, hiányzik a céltudatom, vajon mit "kéne" éreznem most? Még maradok azért. És még jövök talán. Ezek az üzik mindig erőt adnak, bár teljesen addict lettem, mindig nyitva a gmail úgy, hogy mutassa hány olvasatlan mailem van. Tudom, eddig is az voltam, de mostmár mégjobban.

Pár munkatárs hiányozni fog, egy röviden bemutatom őket, már rég igérem:
Főnökbácsi Paul, ő a legnyugodtabb főnök akit életembe láttam, talán egyszer emelte fel a hangját a telefonban, majd letette és ugyanolyan megsyokott módon folytatta. Mindent 100szor elmagyaráz ha kell, jólszervezettnek tűnik, nem kapkod, bár neki is vannak hatalmas papírcsomagok az asztalán, és sokszor hallottam már h "bocs de tényleg nem tudtam erre időt szakítani" elsőnek jön legtöbbször, de tuti utolsónak megy el minden nap, két kis gyereke van, a fiáról sokat mesél aki fociőrült. Ja és olyan mély a hangja (mint a legtöbb angolnak egyébként) hogy minden beleremeg körülötte. Őt nagyon szeretem, mint ahogy egy felettest lehet, hogy felnézek rá.
Aztán még Louise, a kedvencem a managerek közül, ő a rangidős, nagyon összeszedett, minden számlája rendben van, (neki a legnagyobb a halom az asztalán persze) néha rájön, és akkor villám sebességgel rohangál felalá az irodában két megtömött mappával és lehetőleg telefonnal a fülén, elég megdöbbentő, elsőre azt gondoltam biztos valami gyorsítót szed, de valószínűleg simán ilyen. Ő szeret engem a legjobban, mindig van pár jó szava a főnöknél rólam. Folyton sokat beszél és poénkodik, nagyon jól sórakozom rajta. Amúsz tipikus tojásfejú angol, kicsit molett, szintelen szemöldökű, fogyózik és persze szétkávézza-cigizi magát. Van egy kisfia akit csak little monkey-nak hív, általában a terhére van, de mivel kb véletlenül becsúszott gyerek (a csávóval nem tartja a kapcscolatot) ezért azért nevelgeti hasonló lendülettel. Szeretem az ilyen embereket, mert mellettük nem kell sokat beszélni.
Aztán Katerina a cseh munkatársam, aki titkárnője Mikenak és Magsnek, amúgy főleg arról beszél hogy mennyire fáradt, és mennyire sokat kell dolgoznia és mennyire szeretne még több pénzt keresni, szóval ismerős közép-EU érzés :) a fő programja az ebédszünetben a bankbajárás, h betegye a pénzt amit bárosként keresett, h aztán másnap kivegye. Amúgy jófej teljesen, vele dumcsizok a legtöbbet. Érdekes kemény az akcentusa. Szpredsit :)
A francok is hiányoznak nade ők már egy ideje hazamentek.

John az albán fiú, aki itt él 10 éve és a mamájával is angolul beszél (mama a pénzügyes) az elején nagyon nyámnyilának tűnt, aztán megszólalt és kiderült h elég kemény gyerek, csak ha nem akar nem beszél. Jó a humora, bár az utóbbi időben vmiért hozzám nem szól. Most vizsgázik, már csak pénteken talizom vele.
A többi managerről csak emmlítés szinten:
Lisa - Ausztrál lány, még újonc, elég halkszavú, és azt a keveset is nehezen értem. Kis divis amúgy, általában a lakótársairól és a bulikról mesél - a többieknek.
Georgie - aki Georgia-ból jött.. Beletelt egy hétbe mire rájöttem hogy az Grúzia, amúgy a google map-en nincs rajta, vagyis csak a határa. Vagy ezt már írtam? :) Amúgy zártszájjal beszél, gyorsan, fura kappanhangon, és úgy néz ki mint egy olasz macsó szakállal, most született kisbabája. 13 évesen vette el az első grúz feleségét. Mostanában feltünően sokszor kér engem h csináljak eztvagyazt..
David - olasz származásu amerikai, általában nincs bent. Dobos egy zenekarban ami saját bevallása szerint is kritikán aluli. Neki nincs túl sok háza, nem olyan keményen nyomul a szakában mint a többiek. Mióta tudja az olasz mániámat néha beküld egy Grazia-t, de többet már nem beszél ő sem. Azt mondta küld majd a zenéiből, ami iránt feltünően érdeklődtem.
Mags - lengyel nő, afektálva beszél, nagon összevissza rendezetlen minden számlája, szuperszexinek gondolja magát pedig a dereka szélesebb mint a csípője és elég rosszul áll a répagatya rajta amit mindig hord. Kat neki is az asszisztense, és utálja, mert maga sem tudja h ki mit fizetett, mi hogy áll, és egáltalán, és így kicsit nehéz kikeverni belőle. Ő mondta ma hgy elege van a házátvitel procedurából amit én csinálok. Hát igen, ettől csak jobban összekavarodik.
Mike - új zélandi srác, erős akcentussal. Ő a legkeményebb kubikos Louise és Paul mellett, tavaly ő csinálta a legtöbb pénzt a cégnek. Magas, borostás, a szeme félig csukva, kb 2 t-shirt-et hord felváltva, mindig csodálkozom honnan van ereje, mert egyre fehérebb, mintha az utóbbi egy hétben nem aludt volna. Amúgy vicces fiú, Mags-szel nagy haverok, sokat pletykálnak. Sztem kétszer nem szólt hozzám azon kívül h "írd meg ezt a csekket"
A másik irodában a belső felujításokkal és a nagyprojektekkel foglalkoznak, velük nincs túl sok kapcsolat, csak max a titkárnővel Gita-val akit mindannyian meggyűlöltünk mikor szabira ment és átküldtek helyette (még a franciákkal egyesével) telefont felkapkodni, ami a legadrenalindúsabb napot okozta nekem. Amúgy ő látja el az irodát csokis kekszszel, úgyhogy talán mégis szeretem.

Nna ez már rég hiányzott, gratula annak aki végigolvasta.

Hétköznaposdi - utazgatósdi

Ma este jól elszórakoztam a picasaval, nézzétek meg az új képeket!! Orsitól vannak :) Mancsi jóvolt, csak két nap azért rövid. Mire ráeszméltem hogy ott vagunk már últűnk hazafelé a buszon. Láttunk itt is szép dokkot, mer Imperial war múzeumot, és mangakiállítást :) vagyis inkább ismertetést.

Kocsmáztunk a lakótársakkal. Jaigen, Orsi unokatesójának a barátja látott minket vendégül, aminél jobb vendéglátást el sem tudok képzelni! Ezúton is köszönet!!! Szóval az ő lakótársaival elnéztünk a helyi clubba. Nagyon próbáltak az üvöltő zenében magyarázni, de sajnos az északi akcentus csendben sem az erősségem, hiába van itt az északi angol fiú.. De kitartóak voltak :) olyan szépek ezek a városok, ha sót a nap! és most sütött!

A vasárnapunk nagyrészt a Body Worlds múzeumban telt, egész hamar hozzászoktam a gondolathoz hogy ezek tényleg ééő emberek voltak. Nem nagyon védték őket, csak álltak a terem közepén, és megmozdultak ahogy a vendégek lépkedtek a hajópadlón.. Nagyon művészi ahogy az ember csontváza futás közben adja át a stafétát a saját izmaiból épült önmagának, vagy a másik akkorát ugrik, ,hogy szétrepülnek az izmai, és szétnyílik a hasa (még a kukija is), a gerince meg lenyílik a hátáról, csak pár példa.. elég erős benyomást kaptunk anatómiából.

Már mintha egy éve történt volna. Azóta csöndben telnek a hétköznapok, mindig elfoglalom magam este. A munka egyhangú, pedig egy ideje nem is adatokat pakolok, hanem Urang díjakról írom a nyilvántartást meg a csekkeket, és felszólítóleveleket a hátralékosoknak. Mostmár mindenki keményen dolgozik, énis! Nem is nagyon szünetelek (a franciákkal az volt a csúcspont), mert bent legalább meleg van.

Tegnap voltam kínaiban az angol fiúval, ami itt nagyon finom! Helyi kis étterem, f10-kor mi voltunk az egyetlen vendégek. Melegítős asztalkán tálaltak, és egy kis teáscsészényit lehetett egyszerre szedni. Olyan citromos csirkét ettem, amit hajdanán Amerikában! Utána évekig próbáltuk otthon leutánzni, de sosem sikerült igazán.

Holnaptól hatalmas vendégjárás lesz, igyekszem Orsi terheit megosztani. Tartok tőle hogy felgyorsul nagyon az utolsó idő :(
A munka miatt, már mennék, meg talán a hideg miatt. De amúgy (mivel ezek változhatnak) igazán semmi sem húz Magyarhonba. Aki hiányzik, az csak meglátogatna néhanap :) szeretnék ideköltözni még.

ezitt nagggyon LONDON!
Goldfrapp - Happiness
még vizes az utca

Megint az jutott eszembe vajon magamnak írkálok-e :)
Ezen a héten itthon csücsültem eddig. - dolgozom otthonra megint, mostépp Spinoff Konfot szervezek nagy erőkkel, ami a jólmegszkott copypaste nagyrészt. A világ azért nem megy előre, mert általában egyszerűbb és gyorsabb a dolgokat a régi módszerrel csinálni mint tanulni valami újat, amire persze időt kell szánni de aztán sokkal hatékonyabbá tesz! Hát én is beleesem ebbe a mókuskerékbe olykor (képzavar? - kedvenz irodalomtanárom mondása: A sors keze betette a lábát)
Megyünk Orsival Manchesterbe a hétvégén! Dejó lesz! Fruci is csatlakozik vasárnapra.Megnézzük a kipreparált embereket, kicsit tartok tőle.

Furcsa a munkahelyi hangulat, mindenki olyan szenvedős lett. Az a csaj akinek a legrendezetlenebbek a számlái menni készül. Főnökbácsi 3 napig nincs, ezért kicsit lazább a munkarend. Már rég készülök egy rövid bemutatót írni a munkatársakról, bár úgyis a gyakornokok az érdekesebbek, vagy inkább mostmár gyűjtőnevén "hátsó fertáj" az irodában, avagy az újak. Ma újabb adhoc jellegű csapatépítő ebédszeünet szerveződött, ami egy igazi szaftos disznózabálda étterem meglátogatásával öltött testet. Otthagytam a félheti kajapénzem, de hatalmasat zabáltunk mindannyian, végre ÍZE volt az ételnek! Én házi specialitást, robbantott malacot kértem (pulled pork meal) kukoricával, és káposztasalival tálalták. Minden garantáltan lassan és puhára sütött. Volt csirké, burgeres és 3hústálas élvezkedő is a bandában.
Hűű nagyon sokat beszélek kajákról, kb a fő téma a blogban. Ez nyújt élvezetet, tehát erről írok :) ma megnyirtam a hajam, mennyivel egyszerűbb, mint fodrászra költeni, ez a frizkó amúgyse kényes, majd Bp-n kedvenc Piroskám rendberakja.

olasz barátunk kicsit többet akar talizni (úgy mindennap) mint ami nekem kényelmes. Hétfőn meghívott pizzát sütni magához (ilyen már volt egyszer) de nagyon nem volt kedvem. Mivel már az előző napot is lemontam, hát nekiindultam. A sors keze megint közbelépett, ugyanis 8 körül töröltek minden Epsomba menő vonatot innen! Szóval sajnos lehetőségem sem volt odajutni, így maradhattam itthon, hehhe.
Telnek a napok, megváltozott az érzésem a helyhez. Furcsa, még meg kell fejtenem mi ez.

Megbolondult! - röidhírek

Ma reggel, furcsa álmok éjszakája után a következő kép fogadott:

(ezt nem én csináltam, de tessék a Claremont Avenue 146 ablakából feltáruló képre elképzelni)
megőrült az időjárás! Megbolondult! Pénteken még igazán meleg kellemes napnak örülhettünk, és most..

Ma már tényleg meleg péntek volt

Kedves Olvasótbor!
Újabb hétvége közeleg, sőt mondhatni itt van. Nincs barátkozás betervezve, most magamnak való vagyok úgytűnik, hát lássuk így mi lesz. Szombaton olaszul beszélni szeretők meetingje koraeste, vasárnap az olimpiai láng Londonban lesz, elkapom valahol útközben énis egy körre. A franciák a mai nappal mindketten hazamentek, van helyettük új franc fiú, aki tiszta gyerek még és nem beszél angolul, nemcsak hajlandóságból. Van viszont albán-inkábbangol-miértlettempénzügyes fiú és cseh-széttolgozommagam lány, jófejek, más hangulatú emberek, mint a csigazabálók. Érdekes lesz a harmadik trimeszter. Sokat akarok tanulni, angolt is, mert kb úgy beszélek még mindig mint egy rosszabbul sikerült nyári nyelviskola után, és írni teljesen elfelejtettem. Nade még rengeteg az idő! Annyira megszoktam itt, nemtom miért is kéne hazamennem ahol ráadásul megint forró a politikai légkör. Bár ahogy mondta T. kiben bízzak ha én magam is ilyen könnyen feladnám? Gondolkoztam, ha nem lenne net itthon, ha nem küldenék az agymenéseimről vicces e-maileket a barátnőknek napi 3at (sztem már tök unnak), ha 9 órát e-mail-internet nélkül dolgoznék keményen, ha nem lenne Orsi itt, mit csinálnék másképp, elszakadnék-e teljesen otthontól, többet-szebbet látnék-e egyedül érezném-e magam jobban. Nem "lett volna ha" hanem "mi lenne ha..." sok szeretettel