Elkezdődött.. Ugye nemsokára mész?? Örülsz?! Dejó neked! Szomorú vagy? Visszajönnél? És hasonló kérdések-hozzáfűzések. Engem meg nyom a tavaszi fáradtság, ma este 7 óta a gép előtt ülök, és nyomkodom. A munkával együtt ez több mint 12 óra!! Mondjuk haladtam azért valamennyit a dolgaimban. Előző két éjszaka alig aludtam, így párszor leesik a fejem munka közben. Előfordul :) Nincs kedvem főzni, ez már a vég??? Barátnőkkel olykor hatalmas e-mail csaták folynak, mivel ezért (copy-paste) vagy azért (diplomaírás) mindenki sokat ül gép előtt, így bizonyos időközönként van hogy 5-10 percenként érkeznek a mindenki be-CC-zett leveleké a legkülönbözőbb sziporkákkal. Nem meglepően a fiúk körül folyik a legtöbb beszélgetés... Sokszor hangosan felnevetek munka közben mikor olvasom. Tervezgetem a dolog könyvvé formálását, egy fejezet lesz egy subject. A kedvenceim: Meghívó Dobrek Klára előadására - Rohadtul nem hívlak meg Titeket Dobrev Klára előadására, have a nice day, v hááááj greetingfrom japa. A legkülönbözőbb témában indul el a körmail, és kanyarog minden irányban azután, hála a gmail összecsomagoló funkciójának, könnyen követhető.
Kicsit nemtom mit kezdjek magammal, hiányzik a céltudatom, vajon mit "kéne" éreznem most? Még maradok azért. És még jövök talán. Ezek az üzik mindig erőt adnak, bár teljesen addict lettem, mindig nyitva a gmail úgy, hogy mutassa hány olvasatlan mailem van. Tudom, eddig is az voltam, de mostmár mégjobban.
Pár munkatárs hiányozni fog, egy röviden bemutatom őket, már rég igérem:
Főnökbácsi Paul, ő a legnyugodtabb főnök akit életembe láttam, talán egyszer emelte fel a hangját a telefonban, majd letette és ugyanolyan megsyokott módon folytatta. Mindent 100szor elmagyaráz ha kell, jólszervezettnek tűnik, nem kapkod, bár neki is vannak hatalmas papírcsomagok az asztalán, és sokszor hallottam már h "bocs de tényleg nem tudtam erre időt szakítani" elsőnek jön legtöbbször, de tuti utolsónak megy el minden nap, két kis gyereke van, a fiáról sokat mesél aki fociőrült. Ja és olyan mély a hangja (mint a legtöbb angolnak egyébként) hogy minden beleremeg körülötte. Őt nagyon szeretem, mint ahogy egy felettest lehet, hogy felnézek rá.
Aztán még Louise, a kedvencem a managerek közül, ő a rangidős, nagyon összeszedett, minden számlája rendben van, (neki a legnagyobb a halom az asztalán persze) néha rájön, és akkor villám sebességgel rohangál felalá az irodában két megtömött mappával és lehetőleg telefonnal a fülén, elég megdöbbentő, elsőre azt gondoltam biztos valami gyorsítót szed, de valószínűleg simán ilyen. Ő szeret engem a legjobban, mindig van pár jó szava a főnöknél rólam. Folyton sokat beszél és poénkodik, nagyon jól sórakozom rajta. Amúsz tipikus tojásfejú angol, kicsit molett, szintelen szemöldökű, fogyózik és persze szétkávézza-cigizi magát. Van egy kisfia akit csak little monkey-nak hív, általában a terhére van, de mivel kb véletlenül becsúszott gyerek (a csávóval nem tartja a kapcscolatot) ezért azért nevelgeti hasonló lendülettel. Szeretem az ilyen embereket, mert mellettük nem kell sokat beszélni.
Aztán Katerina a cseh munkatársam, aki titkárnője Mikenak és Magsnek, amúgy főleg arról beszél hogy mennyire fáradt, és mennyire sokat kell dolgoznia és mennyire szeretne még több pénzt keresni, szóval ismerős közép-EU érzés :) a fő programja az ebédszünetben a bankbajárás, h betegye a pénzt amit bárosként keresett, h aztán másnap kivegye. Amúgy jófej teljesen, vele dumcsizok a legtöbbet. Érdekes kemény az akcentusa. Szpredsit :)
A francok is hiányoznak nade ők már egy ideje hazamentek.
John az albán fiú, aki itt él 10 éve és a mamájával is angolul beszél (mama a pénzügyes) az elején nagyon nyámnyilának tűnt, aztán megszólalt és kiderült h elég kemény gyerek, csak ha nem akar nem beszél. Jó a humora, bár az utóbbi időben vmiért hozzám nem szól. Most vizsgázik, már csak pénteken talizom vele.
A többi managerről csak emmlítés szinten:
Lisa - Ausztrál lány, még újonc, elég halkszavú, és azt a keveset is nehezen értem. Kis divis amúgy, általában a lakótársairól és a bulikról mesél - a többieknek.
Georgie - aki Georgia-ból jött.. Beletelt egy hétbe mire rájöttem hogy az Grúzia, amúgy a google map-en nincs rajta, vagyis csak a határa. Vagy ezt már írtam? :) Amúgy zártszájjal beszél, gyorsan, fura kappanhangon, és úgy néz ki mint egy olasz macsó szakállal, most született kisbabája. 13 évesen vette el az első grúz feleségét. Mostanában feltünően sokszor kér engem h csináljak eztvagyazt..
David - olasz származásu amerikai, általában nincs bent. Dobos egy zenekarban ami saját bevallása szerint is kritikán aluli. Neki nincs túl sok háza, nem olyan keményen nyomul a szakában mint a többiek. Mióta tudja az olasz mániámat néha beküld egy Grazia-t, de többet már nem beszél ő sem. Azt mondta küld majd a zenéiből, ami iránt feltünően érdeklődtem.
Mags - lengyel nő, afektálva beszél, nagon összevissza rendezetlen minden számlája, szuperszexinek gondolja magát pedig a dereka szélesebb mint a csípője és elég rosszul áll a répagatya rajta amit mindig hord. Kat neki is az asszisztense, és utálja, mert maga sem tudja h ki mit fizetett, mi hogy áll, és egáltalán, és így kicsit nehéz kikeverni belőle. Ő mondta ma hgy elege van a házátvitel procedurából amit én csinálok. Hát igen, ettől csak jobban összekavarodik.
Mike - új zélandi srác, erős akcentussal. Ő a legkeményebb kubikos Louise és Paul mellett, tavaly ő csinálta a legtöbb pénzt a cégnek. Magas, borostás, a szeme félig csukva, kb 2 t-shirt-et hord felváltva, mindig csodálkozom honnan van ereje, mert egyre fehérebb, mintha az utóbbi egy hétben nem aludt volna. Amúgy vicces fiú, Mags-szel nagy haverok, sokat pletykálnak. Sztem kétszer nem szólt hozzám azon kívül h "írd meg ezt a csekket"
A másik irodában a belső felujításokkal és a nagyprojektekkel foglalkoznak, velük nincs túl sok kapcsolat, csak max a titkárnővel Gita-val akit mindannyian meggyűlöltünk mikor szabira ment és átküldtek helyette (még a franciákkal egyesével) telefont felkapkodni, ami a legadrenalindúsabb napot okozta nekem. Amúgy ő látja el az irodát csokis kekszszel, úgyhogy talán mégis szeretem.
Nna ez már rég hiányzott, gratula annak aki végigolvasta.
Kicsit nemtom mit kezdjek magammal, hiányzik a céltudatom, vajon mit "kéne" éreznem most? Még maradok azért. És még jövök talán. Ezek az üzik mindig erőt adnak, bár teljesen addict lettem, mindig nyitva a gmail úgy, hogy mutassa hány olvasatlan mailem van. Tudom, eddig is az voltam, de mostmár mégjobban.
Pár munkatárs hiányozni fog, egy röviden bemutatom őket, már rég igérem:
Főnökbácsi Paul, ő a legnyugodtabb főnök akit életembe láttam, talán egyszer emelte fel a hangját a telefonban, majd letette és ugyanolyan megsyokott módon folytatta. Mindent 100szor elmagyaráz ha kell, jólszervezettnek tűnik, nem kapkod, bár neki is vannak hatalmas papírcsomagok az asztalán, és sokszor hallottam már h "bocs de tényleg nem tudtam erre időt szakítani" elsőnek jön legtöbbször, de tuti utolsónak megy el minden nap, két kis gyereke van, a fiáról sokat mesél aki fociőrült. Ja és olyan mély a hangja (mint a legtöbb angolnak egyébként) hogy minden beleremeg körülötte. Őt nagyon szeretem, mint ahogy egy felettest lehet, hogy felnézek rá.
Aztán még Louise, a kedvencem a managerek közül, ő a rangidős, nagyon összeszedett, minden számlája rendben van, (neki a legnagyobb a halom az asztalán persze) néha rájön, és akkor villám sebességgel rohangál felalá az irodában két megtömött mappával és lehetőleg telefonnal a fülén, elég megdöbbentő, elsőre azt gondoltam biztos valami gyorsítót szed, de valószínűleg simán ilyen. Ő szeret engem a legjobban, mindig van pár jó szava a főnöknél rólam. Folyton sokat beszél és poénkodik, nagyon jól sórakozom rajta. Amúsz tipikus tojásfejú angol, kicsit molett, szintelen szemöldökű, fogyózik és persze szétkávézza-cigizi magát. Van egy kisfia akit csak little monkey-nak hív, általában a terhére van, de mivel kb véletlenül becsúszott gyerek (a csávóval nem tartja a kapcscolatot) ezért azért nevelgeti hasonló lendülettel. Szeretem az ilyen embereket, mert mellettük nem kell sokat beszélni.
Aztán Katerina a cseh munkatársam, aki titkárnője Mikenak és Magsnek, amúgy főleg arról beszél hogy mennyire fáradt, és mennyire sokat kell dolgoznia és mennyire szeretne még több pénzt keresni, szóval ismerős közép-EU érzés :) a fő programja az ebédszünetben a bankbajárás, h betegye a pénzt amit bárosként keresett, h aztán másnap kivegye. Amúgy jófej teljesen, vele dumcsizok a legtöbbet. Érdekes kemény az akcentusa. Szpredsit :)
A francok is hiányoznak nade ők már egy ideje hazamentek.
John az albán fiú, aki itt él 10 éve és a mamájával is angolul beszél (mama a pénzügyes) az elején nagyon nyámnyilának tűnt, aztán megszólalt és kiderült h elég kemény gyerek, csak ha nem akar nem beszél. Jó a humora, bár az utóbbi időben vmiért hozzám nem szól. Most vizsgázik, már csak pénteken talizom vele.
A többi managerről csak emmlítés szinten:
Lisa - Ausztrál lány, még újonc, elég halkszavú, és azt a keveset is nehezen értem. Kis divis amúgy, általában a lakótársairól és a bulikról mesél - a többieknek.
Georgie - aki Georgia-ból jött.. Beletelt egy hétbe mire rájöttem hogy az Grúzia, amúgy a google map-en nincs rajta, vagyis csak a határa. Vagy ezt már írtam? :) Amúgy zártszájjal beszél, gyorsan, fura kappanhangon, és úgy néz ki mint egy olasz macsó szakállal, most született kisbabája. 13 évesen vette el az első grúz feleségét. Mostanában feltünően sokszor kér engem h csináljak eztvagyazt..
David - olasz származásu amerikai, általában nincs bent. Dobos egy zenekarban ami saját bevallása szerint is kritikán aluli. Neki nincs túl sok háza, nem olyan keményen nyomul a szakában mint a többiek. Mióta tudja az olasz mániámat néha beküld egy Grazia-t, de többet már nem beszél ő sem. Azt mondta küld majd a zenéiből, ami iránt feltünően érdeklődtem.
Mags - lengyel nő, afektálva beszél, nagon összevissza rendezetlen minden számlája, szuperszexinek gondolja magát pedig a dereka szélesebb mint a csípője és elég rosszul áll a répagatya rajta amit mindig hord. Kat neki is az asszisztense, és utálja, mert maga sem tudja h ki mit fizetett, mi hogy áll, és egáltalán, és így kicsit nehéz kikeverni belőle. Ő mondta ma hgy elege van a házátvitel procedurából amit én csinálok. Hát igen, ettől csak jobban összekavarodik.
Mike - új zélandi srác, erős akcentussal. Ő a legkeményebb kubikos Louise és Paul mellett, tavaly ő csinálta a legtöbb pénzt a cégnek. Magas, borostás, a szeme félig csukva, kb 2 t-shirt-et hord felváltva, mindig csodálkozom honnan van ereje, mert egyre fehérebb, mintha az utóbbi egy hétben nem aludt volna. Amúgy vicces fiú, Mags-szel nagy haverok, sokat pletykálnak. Sztem kétszer nem szólt hozzám azon kívül h "írd meg ezt a csekket"
A másik irodában a belső felujításokkal és a nagyprojektekkel foglalkoznak, velük nincs túl sok kapcsolat, csak max a titkárnővel Gita-val akit mindannyian meggyűlöltünk mikor szabira ment és átküldtek helyette (még a franciákkal egyesével) telefont felkapkodni, ami a legadrenalindúsabb napot okozta nekem. Amúgy ő látja el az irodát csokis kekszszel, úgyhogy talán mégis szeretem.
Nna ez már rég hiányzott, gratula annak aki végigolvasta.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Szeretet!
Katiiii
elolvastam és én az uj zélandival szeretnék mert kétnaponta csrél két polot :) hehe ja és mert akcentusa va, tudod ugy az ABC is más :P
hehhhhe
Mimi
Megjegyzés küldése